Minden terhesség más! Közhely. És mégis mennyire igaz. A pácienseimnek is mindig mondom, hogy nincs két teljesen egyforma várandósság. Sőt, az első és a második terhesség is eltérhet egymástól. Járhatnak eltérő tünetekkel és lehetnek eltérően megterhelőek. Terhességi gyanújelek – ez a szakmai kifejezés rájuk. Nálam sem jelentkezett ám minden. Pár héttel a pozitív teszt után szörnyű gyomorégésem kezdődött. Ez az orvosi nevén a gastroeosophagealis reflux. Ez a savas gyomornedv nyelőcsőbe való regurgitálása következtében jön létre. Kisterhesség során főleg a megnövekedett progeszteron hormon szint lehet a felelős érte, amely simaizom-lazító hatásával a gyomorszáj izomzatát lazítva rontja annak záró funkcióját. Gyomortáji vagy mellkasi égő fájdalommal, émelygéssel, folyamatos hányingerrel, öklendezéssel és hasonló „szépségekkel” járhat. 

Előfordulhatnak ritka, becsapós tünetek is, mint a torokfájdalom, visszatérő száraz köhögés, hátba sugárzó fájdalom. 

Nekem gyomortáji égő fájdalommal, folyamatos hányingerrel és köhögéssel járt a reflux az első trimeszterben. Random és váltakozva jelentkeztek ezek a panaszok. Az erős, égő gyomortáji fájdalmam a hajnali órákat kedvelte. Legalább heti 3-4 éjszaka ébredtem hajnali 2-3 körül azért, hogy akár másfél órát is ébren pillázzak a megváltó alvásra várva. Ilyenkor átnéztem a másnapi rendeléseimet, szakmai cikkeket olvastam, érdekes témáknak néztem utáni, mint a “10 sztár, akik nyertek a gén lottón”. Felkeltem inni egy pohár hideg vizet, ez akár 4-5 percig is segített. Aztán savlekötő rágótablettát kezdtem el szedni. Ez az elején segített és vissza tudtam aludni. Majd az íze kezdett elviselhetetlenné válni. Ekkor kitaláltam, hogy megemelem a párnám, és mint az idősek, félig ülő helyzetben próbálok aludni – egy picit ez is segített. Ha teljes elkeseredés lett úrrá rajtam, akkor felébresztettem a férjem, hogy szenvedek. Természetesen ő félálomban mindig megnyugtatott, majd nettó 2 perc múlva hortyogva szuszogott tovább mellettem. A fő problémát az okozta, hogy ezen pásztoróráim után reggel 6-kor fel kellett kelnem és komoly orvos benyomását kelteni általában egész nap. A konstans hányinger a nappalaimat szerette végigkísérni. Amikor dolgoztam, koncentráltam és pörögtem a kellemetlen érzés minimumra csökkent, de amint hazaértem és próbáltam semmit tenni, szépen vissza is erősödött. Ez persze az étkezéssel is összefüggött. Világ életemben imádtam enni, de az első hónapokban valahogy nem jött a jóllakottság, elégedettség érzése. Inkább abban segített, hogy bruttó 3 percre elmúljon a folyamatos hányinger, majd, mint aki jól végezte dolgát, visszatérjen. Voltak pillanatok mikor úgy éreztem, örök barátságot kötöttünk. Ebből kifolyólag az evés egy rendszeresen kötelező, indifferens dologgá vált számomra, nagy sajnálatomra. 

KIVÉVE a csodatevő ételemet, ami az én esetemben a rántott sajt volt. Szerintem abban a 2-3 hónapban én voltam az egyetlen 10. életévét betöltött személy bármely étteremben, aki rántott sajtot rendelt tartármártással és sült krumplival. Az arany kombó! A munkából kifolyólag nehezen ment a rendszeres étkezés. Részben azért, mert a rendelésem kialakításánál az asszisztensek megszokták, hogy majd kutyafuttában eszem valamit, így nem volt ebédszünet beiktatva, másrészt én sem főztem napi rendszerességgel (ez azóta sem változott ☺). Viszont hetekig csatáztam az asszisztensekkel, hogy az ebédet kalkulálják bele a rendelésembe. Ekkor ugye, még a terhességre nem hivatkozhattam, mert – ahogy már korábban írtam – a 12. hétig nem szerettem volna senkivel megosztani. 

Nem is értem, korábban hogy nem tűnt fel a tény, hogy nem vagyok droid, aki reggel 8-tól délután 3-ig ebéd-, kávé- és pisiszünet nélkül bírja a rendelő és a műtő között ingázva? Hosszú hetek munkája volt (ez részben a barátnőm érdeme) mire felfogtam, hogy eddig egyedül zsákmányoltam ki a testem, viszont mostantól ketten tesszük ezt, és el kell kezdenem hálát és megbecsülést mutatni felé. Minden nap ugyan nem főzök, de ügyelek rá, hogy egészséges (vagy néha kevésbé egészséges) rágcsa, puffasztott rizs, cukormentes keksz vagy valami legyen nálam.

Van még egy tünet, amely legnagyobb sajnálatomra a mai napig megvan. Csak itt, csak magunk között, csajok! Ez pedig a hüvelyfolyás. Nevezhetjük bővebb hüvelyfolyásnak is, bár akinek előtte nem volt, mint ahogy nekem sem, csak simán hüvelyfolyásnak aposztrofálja. Amíg ennek se színe, se kellemetlen szaga (főleg halszagra gondolok) nincs, és nem jár olyan panaszokkal, mint kellemetlen hüvelyfájdalom, diszkomfort érzés, viszketés és nem válik darabossá-fehérré addig teljesen normális és hormonálisan jelentkezik a várandósság során. (Ha a fent említett panaszok bármelyike is jelentkezik, javasolt a szülész-nőgyógyász felkeresése). Aki szerencsés, annak a 12. hét körül megszűnik. Jómagam a „szerencsétlen” kategóriába estem. Idegesítő, kellemetlen, kiábrándító és néha olyan érzés, mintha bepisilnék. Ennyi a tömör véleményem róla…. Alig várom, hogy megszűnjön!

Egy alkalommal úgy gondoltam, otthon kellene maradnom. Hétvégén sokat tettem-vettem: bútort raktam össze és pakoltam, ja meg keveset aludtam. Hétfőn hajnalban arra ébredtem, hogy levert a hideg veríték és minden porcikámban remegek. Dupla takaró és hihetetlen kimerültség segített abban, hogy aludjak tovább. Reggel összegyűrve ébredtem, torokfájással és orrfolyással. Átgondoltam, hogy otthon kellene maradnom pihenni, de ekkor láttam a körüzenetet, hogy a kolleganőm gyermekei lebetegedtek, így nem jön dolgozni (én tudtam, hogy ez egy fedősztori a főnök előtt, mert szépészeti beavatkozásra készült, de máskorra számítottam) Nem hagyhattam mindenkit pácban, a pácienseink altatásos beavatkozásokra és járóbeteg rendelésre is érkeztek. Így azonban nemhogy pihenni nem tudtam, de a kiesett doktornő pácienseinek 60-70%-át is át kellett vennem délelőtt. Szóval bevettem egy paracetamol tartalmú készítményt és összeraktam magam. Délelőtt fél 10-ig nem én voltam a legjobb társaság, de folyt a munka, a páciensek nem csalódtak. Ezek után viszont a másik magánrendelésemet lemondtam, este 8-ig nem bírtam volna koncentrálni, így is elkészültem az erőmmel. Sose felejtsétek, hogy mi, orvosok nem droidok vagyunk és előfordul, hogy nekünk is lehet rossz napunk vagy akár betegek is lehetünk! 

A repülés is örök dilemma az első 3 hónapban. Magam azon az állásponton vagyok, hogy teljes nyugalommal menjen csak, aki teheti! Így tettem én is és a hónapokkal korábban lefoglalt repülős-családi, városnézős kirándulásra 10 hetes terhesen indultam. Repültem, sokat sétáltam, tengeri herkentyűket ettem és jól éreztem magam. Estére, ha elnehezült az alhasam ledőltem pihenni.

Fontos megemlítenem, hogy a terhességek közel fél százalékánál alakul ki a táplálkozástól független, gyakori vagy folyamatos, kóros terhességi hányás, az ún. hyperemesis gravidarium. Jellemző tünetei a testsúlycsökkenés, a kiszáradás és a gyengeség lehetnek. Ilyen esetben érdemes felkeresni szülész-nőgyógyászt, mert szükségessé válhat laborvizsgálat, valamint intravénás infúzió adása. Miközben saját terhességi gyanújeleimmel küszködtem, egy nap a rendelésen láttam egy nálam 10 évvel fiatalabb kisterhest, aki ugyancsak refluxszal és állandósult hányingerrel küzdött. Türelmesen elmagyaráztam neki az okokat és, hogy ha aktív marad, ezek elviselhetőbbek. Ő azonban mindemképpen táppénzre akart menni, hogy otthon pihenhessen. Így beadtam a derekam. 

Voltak persze nem orvosi dilemmáim is. Minden nap vezetek rendelésről rendelésre, bevásárolni, ügyet intézni – elég dinamikusan. Így a férjemtől már a 9. hét körül kaptam kettő övterelőt az autóba. Lehet, hogy ciki és felesleges, de én azóta használom azokat, nekem biztonságérzetet adnak. 

Ugyanez történt a kismama betétes nadrágokkal is. Valamikor a 9. hét környékén volt reggel egy kiborulásom a barátnőmnek, hogy minden ruhám szorít, és ha leülök, nyomja a hasam. Erre másnap megjelent egy szatyor kismama nadrággal, ruhával és felsővel kölcsönbe. 

Kicsit én is hitetlenkedtem, de a terhességi gyanújeleim (kivéve a hüvelyfolyást) a 12-13. héten egyik napról a másikra elmúltak. Szóval fizikailag aktív terhességre fel! Ne hagyjuk, hogy a panaszok utunkba álljanak!