Sokan nem tudják, hogy Magyarországon egyedülàllòkènt is engedélyezett meddôségi kezelésben való részvétel, ivarsejt donáció (spermadonáció) segítségével. Mikor és miért döntött úgy, hogy egyedül alapít családot?

Kb.3 éve (akkor voltam 40 éves) gondoltam arra, hogy egyedül vágok bele. A módját még nem tudtam, csak a gondolat született meg a fejemben, mert már nagyon szeretettem volna. Több hosszú kapcsolaton voltam már túl, de sajnos csak ígéreteket kaptam, azzal pedig nem jutok messzire, ezért úgy döntöttem, hogy megoldom másképp. Időbe telt amíg minden összeállt, de végül 42 évesen megtörtént a beültetés, majd 43 évesen megszületett a legnagyobb csoda az életemben. Ő most 7 hetes kisasszonyka.

Kitől hallott a lehetőségről?

Egy hozzám közel álló házaspártól hallottam erről a lehetőségről azon a klinikán, ahová ők jártak, így szerencsére hamar be tudtam jelentkezni és orvost választani sem volt nehéz :)

Én szeretem teljeskörűen tájékoztatni a pácienseket. Ez a magánéletemben is jelen van, ha beszelgetéseim során felmerül ez a téma mindig megemlítem lehetőségként. Az a tapasztalatom, hogy sokan félnek belevágni, vagy a hagyományos családkèphez ragaszkodnak. Önben volt-e bármi félsz hogy egyedül fogja gyermekét felnevelni? Mennyire lehet a hagyomanyos “megtalálom életem szerelmét és közösen vállalunk gyermeket” képet feladni. Fel kell-e adni?

Amint megtudtam, hogy ebben az országban is van lehetőség egyedülállóként babát vállalni, már nem volt kérdés számomra hogy élek a lehetőséggel ha szükséges. Természetesen próbáltam még a "normál családmodellt " kialakítani, de sok sikertelen próbálkozás után elengedtem ezt a témát. Hazudnék, ha nem gondoltam volna az ezzel járó nehézségekre, kritikákra, anyagi vonzatára, de nagyon gyorsan tovább tudtam lépni. Tudtam, hogy minden a helyére kerül amint belevágok. 

Döntésem lgfőbb mozgatója az volt, hogy Anya szeretnék lenni. Nem csupán gyermeket szülni, hanem Anyának lenni! Apával vagy anélkül, mert ezt az érzést nem a környezetem adja. Úgy gondolom, hogy semmit sem "KELL" úgy csinálni, ahogyan a társadalom jónak ítéli meg. Mindenki egyedi és a döntései is azok. Az én szememben a gyermek számára ott van a család, ahol szeretve van.  

Miután elhatározta, hogy belevág, milyen út vezetett a tényleges beavatkozásig?

Elsősorban a számomra legszimpatikusabb orvos megtalálása volt a legfontosabb. Ez könnyen ment Alexandra személyében :) Miután teljes körű felvilágosítást kaptam, elindultak a vérvételek, vizsgálatok és folyamatos ellenőrzés mellett haladtunk előre. Közben a klinika biológusainak segítségével a donorsperma is megérkezett (dán spermabankból), amit én rendeltem meg az adott lehetőségekből kiválasztva. Megkaptam az injekciós táblázatot és kezdődtek a napi többszöri szurik otthon. Egyáltalán nem viselt meg, mert tudtam, hogy erre szükség van és megteszek mindent a siker érdekében. Persze izgatott voltam végig, hogy jól csináljam :) Közben UH ellenőrzések és a kijelölt napon altatásos petesejtlevétel. Ekkor történt a megtermékenyítés, ami sikeres volt és az 5. nap végére 2 egészséges, szép embrióm maradt. A pajzsmirigyem akkor még sajnos nem tudott helyreállni, így lefagyasztásra kerültek egyesével. 4 hónap múlva történt a beültetés, egy embrió felhelyezésével. Elláttak tanácsokkal és jött a várakozás....végig éreztem ahogy helyezkedik, tudtam, hogy ott van és bíztam benne, hogy így is marad. 10 nap múlva vérvétel és még aznap délután kaptam a hírt, hogy SIKERÜLT!!!

Milyen érzés volt mikor megtudta, hogy sikerrel járt és gyermeket vár?

Leírhatatlan és persze hihetetlennek tűnt elsőre. Csak ültem és arra gondoltam, hogy mindenhonnan azt hallgattam, hogy készüljek fel lelkileg, mert az első szinte sohasem sikerül.

Nekem sikerült!!! Gyorsan felhívtam a hozzám közel állókat és elkezdtem feldolgozni a hallottakat. Na és persze izgatottan vártam az idő múlását, mert hosszú volt még az út....

Van-e segítsége most, hogy megszületett az egészséges gyermeke?

A családom maximálisan támogat mindenben, legfőképpen édesanyám. Ezen kívül nagyon szoros barátságokat ápolok, így mi sosem leszünk egyedül :)

Szerintem nagyon bátor és átgondolt döntést hozott. Mesélt-e a környezetének a gyermekvállas körülményeirôl ? Hogyan fogadták?

Igen, bátor és formabontó :). Megosztó volt a hír, de szinte mindenki nagyon pozitívan fogadta. Persze sok kérdés volt, hiszen ez nem nagyon ismert dolog, bár meglepően sokan hallottak már arról hogy lehetséges. Csak senki nem találkozott még vele, így megrohamoztak :)

Szelektáltam, hogy kiknek mondom el a teljes igazságot és kiknek csak azt, amit számukra  feldolgozhatónak gondolok. Talán a tisztelet a legjobb szó arra, amit éreztem és hallottam a körülöttem előktől és ez nagyon-nagyon jó érzés.

Manapság sokat lehet arról olvasni, hogy a megszületett gyermekeknek javasolt elmesélni fogantatásuk körülményeit. Ehhez mesekönyvek, szakértôi tanâcsok is rendelkezésre állnak. Ön gondolt-e már arra, hogy mikor és miként osztja meg gyermekével a történetét?

Többször gondoltam a megfelelő magyarázatra, de még nem fogalmazódott meg teljesen. Az biztos, hogy az igazat mondom és tudni fogja, hogy nem hagyta el az apukája, hiányérzete és rossz érzése emiatt biztosan nem lsez :) Seítséget is kérek ha nem tudom hogy fogalmazzam meg, de ez még egy kicsit távoli....

Photo by Matheus Bertelli from Pexels