Múlt hét volt a National Infertility Awareness Week. Egy kampány, ami egy hétig a meddőséggel küzdő párokról szólt. A történeteikről, a segítségről amit kaphatnak, a támogatásról és arról főleg, hogy minél többen merjék megmutatni magukat. Ennek kapcsán én is elkezdtem a NIAW hashtag-el a közösségi médiában szétnézni. Amit találtam lenyűgözött és teljességgel meghatott. 

Nagyjából egy éve volt, hogy a munkahelyemen bejelentettem kisbabát várok. Izgultam mit szól majd a főnököm. Izgultam mit szólnak majd a páciensek. Ezt az aggodalmam megosztottam a főnökömmel is…vajon hogy veszi ki magát, hogy egy termékenységi központban dolgozó orvos állapotos. Egy pillanatig sem kellett volna aggódnom. A hozzánk járó pároktól én csak pozitív visszacsatolást kaptam. Szeretetet, érdeklődést, támogatást, aggódást….mindent amiről ez a közösség szól és amit a tagjainak nyújtani tud ezekben a nehéz hónapokban, években amíg valaki akaratán kívül a tagjává válik.  

A kampányból megtudhatjuk, hogy nemzetközi szinten minden 8. párt érinti a meddőség valamilyen formája. Merjetek kilépni a titkolózás világából és megosztani történeteiteket! Merjetek részesei lenni ennek a vibráló, egymást támogató közösségnek! Merjétek megosztani bánatototkat, veszteségeiteket, tudásotokat és a sikereket egymással! Hagyjátok, hogy a barátok, család vagy teljesen idegenek segítsenek a nehéz pillanatokban!

Igen tudom, hogy sokan nem tudját hogyan segítsenek, mit mondjanak. Az is sűrűn előfordul, hogy akaratukon kívül legjobb szándékkal is megbántanak. Próbáljátok megmutatni nekik hogyan tudnak segíteni.

Ugyan nem vagyok ebben szakértő, de véleményem szerint ha egy pár megnyílik meddőségével kapcsolatban azt empátiával kell fogadni és meghallgatni. A mai világban az igazi meghallgatás kincset ér. Nem kell okosat mondani, nem kell tanácsot adni csak ott lenni és hallgatni. Meghallgatni, őszinte nyitottsággal amit mesélni akarnak nekünk, amiben segítségünket kérik. 

Amiről sokunknak le kellene szoknia azok a kényelmetlen kérdések. “Mikor jön a baba?” És társai. 

Mikor a férjemmel összeházasodtunk utána jöttek ezek a kérdések, de azonnal. Mivel évek óta meddőségi klinikán dolgozom és végzek kivizsgálást, kezelést stb. Fiatal nőként aki készül a gyermekvállalásra voltak aggasztó gondolataim. Valahol mélyen tudat alatt bennem motoszkált mi van ha nekünk sem sikerül?….

Így ezzel az elnyomott, de nagyon is aktív aggodalommal találtak meg ezek a kérdések. Az esküvőnk másnapján már elkezdődtek és MINDEKItől jöttek. Munkatársak, asszisztensnők, szülésznők, rokonok, barátok, ismerősök, a férjem barátai….Bennem erősítették a félelmemet, ami a sokadik kérdésre átfordult egy belülről emésztő dühé. Ami a válaszaimban is felszínre került és egyre ingerültebben hárítottam semmitmondóan a kérdéseket. El sem akartam hinni milyen pontig elmentek az emberek, még így is hogy egyertelműen egy “nem akarok erről beszélni” üzenetű választ kaptak. A kedvencem az volt amikor a saját okfejtésükben odáig jutottak, hogy “Igen neked mindig is fontos volt a karrier, majd később vállaltok emiatt gyereket!”….”most lekarrieristáztál?” Gondoltam magamban. És voltak még hasonló cifrák.

Ez csak egy kis személyes péda volt. Ennyire nem tudhatjuk kívülről, hogy milyen fájdalmat, dühöt stb generálhatunk egy szerintünk ártatlmatlan de minden szavában tapitatlan kérdéssel.

Arra biztatnék minden párt aki a meddőség bármely formájával küzd, hogy nyisson kérjen segítséget és találja meg a számára biztonságos közösséget! Hogy ez a család, a legjobb barátnő vagy egy idegenekből álló online közösség az mindenkinek a saját döntése. 

Ebben szeretnék segíteni azzal, hogy létrehoztam egy zárt csoportot MamiDoki Meddőség néven. Legyen ez egy platform azoknak akik ilyen formában keresik a támogatást, segítséget. Orvosként moderálnám és fontos témákat meghívott szakértőkkel vetnék fel, amiket együtt átbeszélhetnénk. Mindenkit szeretettel várok!

 Kép: Pixabay.com