Ezzel a szent meggyőződéssel léptem ki a zuhany alól a minap. A férjemnek szegeztem a kijelentést. Láttam a pánikot átsuhanni az arcán, ahogy végigpörgeti fejben milyen kimenetelei lehetnek ennek a beszélgetésnek….és pontosan tudta, hogy jól nem fog kijönni belőle akármit is mond. Így nemes egyszerűséggel megkérdezte “Miért gondolod drágám?”
Így szülés után majdnem 8 hónappal nem vagyok kibékülve a testemmel. Mikor hazahoztuk a kislányunkat a kórházból szoptattam és bár nagyon sokat ettem olvadtak le rólam a kilók. Volt egy pont amikor vékonyabb voltam, mint a teherbeesésem pillanatában. Aztán 3-4 hónapos kora körül ez kezdett megváltozni, továbbra is farkas étvágyam volt (6 hónapos koráig teljesen anyatejes volt) de a testsúlyom stagnált, majd elkezdtek visszakúszni a kilók. A vércukrom a hajnali kelésekkor nagyon leesett, a késő esti kajálások miatt égett a gyomrom. De ott akkor ahogy a zuhany alól kiléptem a hasamon megnyúlt bőrt és a kis pocakomat mutattam először a férjemnek. Még szerencse, hogy striám nincs mert akkor tényleg teljes elkenődés lett volna úrrá rajtam. Viszont a hajamat kb 2 hete nem volt időm/energiám/kedvem megmosni. Ez a kis színjáték egy Balatoni nyaraló fürdőszobájában történt. Indulás előtt a férjem megkérdezte készültem-e a strandolásra. Vagányan mondtam ne izguljon most borotváltam a lábam. Ott akkor abban a fürdőben rá kellett jönnöm, hogy a ‘most’ anyaként mást jelent, mint korábban. Lenéztem a lábamra és nyugtáztam a ‘most’ az 1- 2 hete lehetett. A hozzátáplálás óta újra spontán csorog a tej a melleimből. Már lelkileg jobban viselem, de ott akkor a zuhanyzás előtt meginduló tej hatására mindennek éreztem magam csak szép nőnek nem. A férjem türelmesen végig hallgatott, majd közölte velem, hogy szép vagyok. Ilyen egyszerű lenne? Sokszor irigylem a férfiakat ezért a lényegretörő gondolkozásért.
A minap beszélgettem egy kedves gyerekkori barátommal, akinek a felesége terhes. Elmondása szerint nehezen éli meg a terhességgel járó testi változásokat, striák, gömbölyödő pocak, fenék és kikerekedett combok. Hatalmas mellek…és a szüléstől való félelem. Főleg a hüvelyi szüléstől való félelem. Érdekes, hogy sok nő tart attól, hogy megváltozik a szexuális élete vagy vizelettartási problémái alakulnak ki hüvelyi szülés után. Számára megnyugtató volt, hogy kitűzték a császármetszés várható időpontját.
Az allergiaszezon közepén nem szedhetek gyógyszert a szoptatás miatt, homeopátiás szopogatós bogyó semmit nem ér. Egész álló nap tüsszögök. Ilyenkor érzem igazán, hogy mekkora jelentősége van a szülés utáni gátizom tornának. Azóta ezerrel csinálom, mert ez egy szépen és könnyen regenerálódó terület. A barátnőm ajánlott egy weboldalt ahol online lehet ezeket a tornákat nézni és alkalmazni…akár otthon az ágyban is. Hisz gátizomról van szó. Nevetett is rajtam a férjem “Te az ágyban tornázol?” Majd a második videó alatt a falra felrakott lábammal elaludtam a gyógytornász búgó hangjára. No de ez az anyasággal járó krónikus fáradtság hozadéka. A fenti beszélgetés óta eltelt másfél hónap, nem mondom, hogy vékonyabb vagy szebb lettem de igyekszem. A magam egészsége és boldogsága érdekében is. Elkezdtünk biciklizni. A kiscsajnak van egy vagány biciklis utánfutója ahonnan tud nézelődni a kedvenc zenélős pingvinjével miközben almás-mangós puffasztott rizskarikát majszol. Ezzel kellő állóképességet építek ahhoz, hogy elkezdjek újra futni. Szépen lassan, de próbálok kitartó lenni. Ti hogyan birkóztatok meg a terhesség alatt és utána bekövetkező változásokkal a testeteken? Hogyan lehet egyáltalán pici baba és munka mellett még időt találni a sportolásra/tornára….természetesen úgy, hogy ne aludjon el az ember lánya közben.
Kép: pexels.com
