Terhes vagyok. És szülész-nőgyógyász.

Terhes vagyok. És szülész-nőgyógyász.

Az úgy volt....

2020. április 19. - MamiDoki

Nem régóta csinálom de azt már most látom, hogy rengeteg vicces pillanat is van a gyereknevelésben. Sőt a java még csak most jön, ahogy nyílik ki a világ a kisgyermekünk előtt. Biztos mindenkinek lapul a tarsolyában legalább egy vicces történet a csecsemőkorból. Nekünk is van több. Amikor úgy igazán felszabadultan hahotázva nevetsz. Volt, hogy szoptatás közben nevettem annyira jót, hogy gyermekem rengett a mellemen. 

Az úgy volt, hogy van egy kiadó kis lakásunk. Éppen albérlőt kerestünk és el kellett szaladni a lakásba öszepakolni és átnézni mit kell kicserélni, kidobni vagy eladni. Teljesen véletlen úgy döntöttünk, hogy alvás időben indulunk…nem direkt akartuk az autóban altatni szemünk fényét! (Ugye említettem a jó tanácsot, ne altasd úgy amit hosszútávon nem bírsz). A szerencsés egybeesés végett szemünk fénye félúton elszundikált. Odaérve a férjem nagy tapasztalattal vette ki a hordozót az autóból, nem ébredt fel. A pakolás felét meg tudtuk csinálni, majd felébredt. Semmi pánik, hatalmas gyakorlattal hoztam mindent. Megszoptatom, hisz van kehely, melltartóbetét, cumisüveg és a teteje is az összegyűjtött tejnek. (Ez egy másik sztori, mikor a cumisüveg tetejét elfelejtettem elvinni magammal). Szóval szopi közben apa pakol tovább. Miután végeztünk apa átvette a kiscsajt büfizni és én pakoltam. Amikor elintéztünk mindent indulásra készen álltunk, apa kezéből ismerős hang jött….”pfffuuuuuuu”….”prrrüüüüttty”…”Pfu”! A 4 napja várt trotyi megérkezett. Hihetetlen boldog és megkönnyebbült voltam egészen addig amíg ki nem bontottam gyermekem pelenkáját. Mivel hatalmas adagra sikeredett, a háta közepéig sz*ros lett a kislány. Így a szép kis body-ján is nyúlós, pürészerű zöldes-barna anyatejes széklet éktelenkedett. A jól felkészültség itt ért véget, ugyanis a pelenkázó táskába elfelejtettem váltóruhát rakni. Tél lévén szőrös bundazsák volt a hosszú ujjú bodyn. Kétségbeesés. Megoldás keresés. Mert a gyereket még csak csak kivakarjuk a kakiból de a rucit pár perc alatt nem tudom rendbe hozni. Első gondolatom az volt, hogy felhívom az anyukámat mitévők legyünk. Szerencsére a férjem talpraesettebb és sziporkázta az ugyan használhatatlan ötleteket. Nem volt mit tennünk ki kellett találnunk valamit. A férjem elővett egy ollót és levágta a body alját, ami kakis volt. Szépen tisztába raktuk, új pelus fel, rá a naci és a szuperszexi új haspolója. Fogtuk a hasunkat a röhögéstől a férjemmel. Muszáj volt lefotóznunk az alkotást. Majd az autóban hazáig nevettünk a kreativitásunkon. 

 

Az úgy volt, hogy rossz alvó gyermekünk elaludt a karomban, pontosan a vállamon. Tél volt és már sötét. A férjem még nem volt itthon és én nem akartam kockáztatni, hogy felébred a kislányom. Így meg sem fordult a fejemben, hogy lerakom az ágyába. Mielőtt leültem volna a kanapéra odakészítettem a tv távirányítót, a mobilom megnéztem fel volt töltve. Így elhelyezkedtem a kanapén. Abban a pillanatban ahogy leültem a kislány arrébb csúszott, elfordította a fejét és fél pillanat alatt lehetetlenné tette, hogy újra felálljak anélkül, hogy ő felébredjen. Így tv-ztünk együtt, mígnem a kijelzőn megjelent az auto-kikapcs visszaszámlálás. Háhá! Nem fogsz ki rajtam itt a távirányító, leOKézom és nézem tovább. Majd pár perc múlva újra megjelent de most a tv auto-kikapcs funkciója. (Az előző a box-é volt). Áááááhh, ne már! Azt a távirányítót nem készítettem ide….így megadva magam a sorsomnak megvártam, hogy kikapcsoljon a tv, ami egyben a fényforrás is volt a nappaliban. Így maradtam a sötétben egyedül a telefonommal. Mikor a kiskutya csattogását hallom, aki teljes megelégedettséggel ugrott fel a kanapéra és feküdt rá a lábamra. Csak hogy az eddiginél is kényelmetlenebb legyen a pozícióm.

Nem tudom mennyi idő telhetett el (azt sem, hogy a teleofnom mikor merült le) de egyszer csak kulcszörgést hallok és nyílik az ajtó. Halk suttogó hang kérdezi “Drágám hol vagy?” Mikor meglátott a sötétben üldögélve, mellkasomon a keresztbe fekvő újszülöttel elröhögte magát. “Te mit csinálsz itt a sötétben?” Miután laza mozdulattal levette rólam és biztonságban az ágyába helyezte a kislányunkat tovább röhögött rajtam!

A végére álljon itt egy sztori az összezárt szülőpáros tarsolyából. Felháborodott férj felnéz a laptop-jából, “Drágám állandóan a telefonod nyomkodod, a facebook-ot nézegeted vagy trécselsz valakivel! Most ugyan mit csinálsz?”

Épp az ESHRE új guideline-ját olvastam a trophectoderma biopszia során nyert sejtmintán végzett PGT-A vizsgálati eredményéről. Kifejezetten fókuszálva a mozaicizmusra. “Köszi szerelmem!”

Photo by Tetyana Kovyrina from Pexels.

A bejegyzés trackback címe:

https://mamidoki.blog.hu/api/trackback/id/tr4815622948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása