Nem vagy rossz anya! Ezt üzenem minden rossz alvó baba anyukájának. Akinek van annyi önbizalma, önkritikája (vagy legyen az bármi) hogy nem kérdőjeleződik meg benne napjában minimum egyszer, hogy vajon jó anya-e azt pedig irigylem és tiszta szívemből örülök neki, hogy vannak ennyire határozott, önazonos anyukák. Sajnos nekem ez még mindig nem megy.

Mentségemre legyen mondva elég korán kezdődött a nehéz alvás problémája nálunk és viszonylag későn értettük meg a férjemmel, hogy ez a probléma gyökere. Ugyanis egy kisbaba aki átalussza az éjszakákat már pár napos korától az nem lehet rossz alvó. (nem igaz!)

Nem segített az önbizalmamon, hogy kéretlen vagy az én esetemben kért “jótanácsok” tovább bombázták az amúgy is gyenge önbizalmam. Még ha a tanács adója jót is akart…jelentem nem úgy sült el! Itt egy csokor azon tanácsokból amik alattomosan, tudatalatt rombolják azt a bizonyos önbizalmat.

“Nem lehet rossz alvó, hisz egész éjszaka alszik!” - jött a komment több helyről. Vagy ugyanez pepitában: “ Nehogy elmondd a játszótéren majd, hogy a te gyereked egy hetes kora óta átalussza az éjszakát mert meglincselnek.” - Kit érdekel…még nagyon messze vagyunk attól, hogy játszótérre járjunk. “Fogadd el a te babád este szeret aludni, nappal nem. Ilyen forma!” - Tessék? “Valószínűleg nem álmos.” - valószínű, hogy egy újszülött aki egy órája fent van és üvölt nem álmos… 

“Le kell rakni a kiságyába és a fenekét paskolni, míg el nem alszik. Másfél hét és megtanul az ágyában aludni.” - Kipróbáltam a végére ő is sírt és én is. 

“Biztos feszült vagy, megérzik a babák és azért nyugtalanok.” - na ez olyan mint egy nőnek aki ksibabát szeretne de nem sikerül azt mondani, hogy ne görcsölj rá azért nem sikerül. Majd ha elengeded és nem is várod akkor összejön. Lélekromboló! “Valószínűleg nincs elég tejed. Az újszülött ha tele a pocakja elalszik.” Vagy ugyanez férfi rokontól “Az újszülött kor a legkönnyebb ott eszik, alszik csak.” Nagyon sok kételyt és bizonytalanságott okozott így a szoptatással kapcsolatban is nekem. 

Vagy amikor csak szimplán megkérdezik tőlem “Miért nem alszik?”. Itt kinyílik a bicska a zsebemben. Vagy “Mennyit aludt?”. 

“Hagyjam a kisbabák tudják mennyi alvásra van szükségük.” - Komolyan? 

Gyerkemekorvosnál 4 hetes státuszon üvöltő gyerekre nézve : “Anyuka, vegye fel a gyereket és nyugtassa meg, mert nem tudom meghallgatni a szívét!” - nem szalonképes szavak hagyták el a számat…természetesen csak a fejemben. “Akkor adja oda neki a cumit!” - kössz a jótanácsot, azt nem fogadja el.

Családi ebéden baba utazóágyban kisszobában alszik. Hatalmas csörömpölés és hahotázás kint. Szépen megkértem mindenkit, hogy egy nagyon picit halkabban mert alszik az amúgy rossz alvó babánk. “Nem fog mindenki a kisbabához igazodni. Meg kell tanulnia normál alapzajban aludnia!” - hát jófej vagy. Előbb szegény tanuljon meg aludni.

“Ha nem sír hagyjad majd elnyomja az álom.” - de sajnos üvölt és nem, nem nyomja el az álom mert kéri folyamatosan a segítséget a lenyugváshoz, elalváshoz. 

Gyerekorvos háznál viziten: “Későn kezdi el anyuka altatni azért nem sikerül.” Ezt ne mondd nekem! Az összes szakirodalmat és kevésbé szakmai irodalmat elolvastam ezzel kapcsolatban. Tudom az újszülött, csecsemő alvásciklusát, az álmosság jeleit, a napirend fontosságát, a jó alvás megfelelő körülményeit, az anya közelségének fontosságát…hány órát kellene nappal és éjszaka aludnia. Szóval meg ne próbáld azt mondani nekem, hogy későn kezdem altatni!

“Örülj neki, hogy éjszaka alszik. Van aki este csinálja ugyanezt.” - Nem vigasztal, hogy van akinek nálunk is nehezebb. “Csak olyan altatási módot próbálj ki amit hosszútávon is tudsz majd csinálni.” - Alig mertem autóba tenni a gyereket. (Bár ott sem aludt el először, aztán ugyanúgy felébredt szintidőben, 20 perc múlva.) “Elkényezteted azt a gyereket. Állandóan kézben van, hozzászokik.” - Szegényke kézben sem aludt el csak nehezen. Szerintem egy újszülöttet nem lehet elkényeztetni. “Majd a második, harmadik gyereknél nem veszed ilyen komolyan! Nem lesz rá időd.” - de én ezzel a gyerekkel kapcsolatban kértem tanácsot.

Itt tartunk most, a 4 hónapos ‘sleep regression’ időszakát éljük. Már kezdett javulni a helyzet előtte, de most újra nehézkesek a nappali alvások és először az esti altatás is. Valamint éjszaka is ébredt 1x egy rövid ideig, szerencsére ez azóta megszünt és alszik hajnalig.

És, hogy vajon mit lehet valakinek mondani aki ilyen szituációban van? Nem tudom pontosan…de ami fontos az empátia, együttérzés és talán az, hogy Nem vagy rossz anya!

Kép: www.pexels.com