A minap halált megvető bátorsággal és természetesen maszkban és kesztyűben elmerészkedtem a Lidl-be babaruhákat venni. Jópofák vannak. Tudom neten is tudok rendelni, és rendeltem is de ki kellett mozdulnom. Épp a cuki kombidresszek között válogattam amikor megláttam. Egy fiatal anyuka az én babámmal nagyjából egykorú kislánnyal….aki csöndben aludt a babakocsiban. Rengeteg ember körülötte, árut pakoló eladók, vevők, a kocsi megállt és elindult alatta…és aludt. A pénztárnál is láttam őket a kislány nyugodtan aludt. Őszinte leszek, elfogott a színtiszta irigység. Én órákat sétálok a pelenkával letakart babakocsival, ami nem állhat meg. Ha kutyaugatás vagy nagyobb zaj közelébe jutunk és nem vagyok elég gyors felébred…vagy néha csak úgy nem alszik el a babakocsiban sem.
Ezen lelki állapotomban, hirtelen felindulásból elugrottam a közeli baba boltba és vettem egy babakocsi ringatót. Ez egy rakéta alakú kis motor, a babakocsira erősítve elringatja a kocsit. Eszembe jutott mikor még terhes voltam és kelengye vásárláson voltunk a férjemmel láttuk először. Fogalmunk nem volt mi ez a szerkezet. A férjem lebeszéltem róla, hogy szétszedje inkább megkérdeztünk egy eladót. Aki elmondta, hogy a legkelendőbb termék a webáruházukban. Jót nevettünk rajta, hisz mi tudtuk nekünk zen babánk lesz. Hmmm….
Hazaérve a férjem felrögzítette a babakocsira és másnap a délutáni alvásnál kipróbáltuk. A kertben sétáltunk majd szépen lassan elaludt. A félig árnyékos padnál megálltunk és bekapcsoltuk. Láss csodát a gyermek tovább aludt. A férjem visszament a házba én meg gondoltam végre a telefonomon szakmai cikkeket olvasok, tartom a kapcsolatot a külvilággal és nem kell a köröket rónom. Ezen gondolatom közben a telefonom kijelzőjén felvillant az alacsony akku töltöttség üzenet, majd mire reagálhattam volna kikapcsolt a telefon. A hirtelen jött szabadidőmet így végül offline a padon ülve napozással töltöttem. Még jó, hogy mindig van 50+ naptej a babakocsi aljában.
Az úgy volt, hogy a gyermekágyas időszakot végig stresszeltem van-e elég tejem. Hetekig méregettem a kislányt minden evés előtt és után. Lassú folyamat volt ez számomra. Most így 5 hónap elteltével már nincs kétségem. Sőt mikor benézek az anyatejjel teli fagyasztóba elgondolkodom lehet sok a tejem. Mikor spriccel a tej a mellemből akkor határozottan tudom, hogy sok tejem van. Valamelyik nap éppen szoptattam mikor a kislányom mindent nagyon izgalmasnak talált körülöttünk és hátra rántotta a fejét egy hatalmas cuppanás kíséretében. Majd meleget éreztem…a cicmből spriccelt a tej, egy része a meglepett, csodálkozó, megdöbbent kislányom arcába. A többi az én hasamra és nadrágomra. Gyorsan letakartam a kezemmel és úgy elkezdtem nevetni, hogy a gyermekem csak úgy rengett a kezemben…a férjem nem is értette mi történik, amíg meg nem látta a tiszta tej képű gyereket. Miután letöröltem az arcát teljes elégedettséggel szopizott tovább, én meg dőltem a nevetéstől.
Rossz alvó babát nehéz elaltatni. Ez hajnalban sincs másképp, de legalább már a lakásban körbe körbe cipelős, ringatós, énekelős korszakból kinőtt (szó szerint, hisz már nehéz). Így is egy-másfél óra mire visszaalszik. Bezzeg a férjem. Szopi után megbüfizteti majd én veszem az ölembe egy cumival és ringatom, simogatom. Eközben a férjem egy kispárnával és a paplanjával lekucorodik a földre. Mindezt azért, hogy ha elalszik a gyermek az ágy nyekergése ahogy felkel róla ne ébressze fel. Szóval én az altató zenére ringatom a gyereket, aki kapálozik, nézelődik, matat és társai miközben a földről hallom az elégedett hortyogást. Egy férj elaludt, a gyermeknek mint írtam sokkal több idő kell de nagy nehzen ő is kidől. Majd még rá várok pár percet és “akcióba” lendülök. A kezemben a hajgumim amit a szabad bal kezemmel a férjemhez dobok. Aki mély álmából hatalmas megdöbbenéssel magához tér és autómatikusan elkezdi visszapakolni az ágyneműjét, majd kiveszi a gyerek szájából a cumit. Majd ő az aki az ölemből felemelve a kiságyába hasra leteszi. Nem könnyű, a gyermek is nehéz már nekem ezért csinálja ő. Teljes csapatmunka. Egyszer történt meg, hogy férjem a földön én és a baba az ágyon aludtunk el. Ez nehezített terep mert a fejemet is el kell emelnem a baba mellől, hogy lássam hova dobom a hajgumit! Hiába találtam el a párnáját, a férjem édesdeden aludt tovább. Az ágyról esélytelen lettem volna felkelni és lerakni a gyermeket anélkül, hogy felébredjen így elkezdtem ötletelni. Próbáltam erősen szugerálni a férjem, hogy ébredjen fel. Mindezt azért mert egy pici babával összebújva aludni csak neki kényelmes nekem nem. Ekkor villant az ötlet, halált megvető bátorsággal én húztam ki a gyermek szájából a cumit, céloztam és fejbe dobtam vele a férjem. Aki hihetetlen teátrálisan felriadt legszebb álmából és autómatikusan elpakolta a gyermeket az ágyába. Én begurultam az ágy másik felére, ő pedig lefeküdt és aludtunk tovább. Hát ilyen viccesek nálunk a hajnalok. Ooooh és még mennyi ilyen vár ránk! Nálatok is van nehéz, vicces altatás? Amikor kommandósokat megszégyenítve kúsztok ki a gyerek mellől? Alig várom milyen cukiságokat hoz még ez a rossz alvó kiscsaj.
