A közösségi médiát nézegetve számomra nagyon érdekes témába futottam bele. Követek egy nemzetközileg ismert Plus Size modellt, aki utánam egy-két hónappal szült tehát ugyanúgy kisbabás. Sokat posztol a gyermekéről születésétől fogva, minden képen kitakarja a baba arcát vagy úgy készíti a fényképet, hogy ne látszódjon az arca. Ezen kívül sokat posztol a szoptatásról és mellszívásról. A mai posztjában igaziból a kommentek voltak megdöbbentőek. Nagyon sokan írták, hogy ízléstelen ilyen fotót kirakni. A fényképen a modell látható, amint mindkét melléhez csatlakoztatott egy egy mellszívót és mosolyogva írja le hogy mellszívás közben emaileket csekkol. Kíváncsi lettem volna arra, hogy akik azt írják gusztustalan vagy ízléstelen miért gondolják így.
Azt már korábban is tapasztaltam, hogy ha valaki nyilvános helyen történt szoptatásról vagy akár otthoni szoptatasról posztol az sokakat felháborított.
Továbbra sem tartom magam ősanyának viszont nem tudok azokkal egyetérteni, akik ezt ízléstelennek tartják. Nem csak azért mert a szoptatás egy természetes folyamat, hanem azért mert ez közösségi média! Azért nevezzük így mert közösséget építenek, ebben az esetben olyan nőknek akik otthon egyedül néznek szembe a szoptatás, mellszívás, gyermeknevelés feladatával. Értem én, hogy cuki kisbabákról a legjobb fotókat nézegetni főleg akkor ha egy általunk szeretett és elismert celeb osztja meg őket a saját életéből. Azonban nagyon sok olyan nő is követi őket akik közösséget éreznek velük mivel hasonló időben, hasonló dolgokon mennek át. Szülés előtt, hogy őszinte legyek én sem tudtam elképzelni a szoptatást, picit morbid dolognak is tartottam. Hisz az addig szexuális töltettel bíró melleim egy teljesen más megvilágításba kerülnek.
Ettől függetlenül nem gondolom, hogy ezeken a képeken is erotikus tartalmat kellene kötni a női mellekhez. Mivel ez lehet egy indok (ahogy említettem senki nem magyarázta meg miért tartja ízléstelennek a képeket csak tippelek) amiért nem tartják illőnek ezeket a képeket ezt élből elutasítanám. Mire a klinikáról hazaértünk a kisbabámmal minimum 10 szakember látta, fogdosta, nyomkodta, préselt tejet ki a mellemből. Láttam a kisbabámat elégedetten enni, békésen elaludni és biztonságban ölelgetni a melleimet. Innentől fikarcnyi kétség nem volt bennem, hogy nekem szoptatnom kell. Azt azonban senki nem mondta, hogy ez lehet fájdalmas is, kellemetlen tejcsorgással, mellfeszüléssel és rendszeres mellszívással fog járni. (Az én esetemben nem állt be a kereslet-kínálat, a kisbabám aludt éjszaka így nekem le kellett szívnom a mellem).
Mivel használható segítséget nem kaptam, velem egy cipőben járó barátnőim nem voltak nagyon vágytam a közösségre! Látni és ha mást nem olvasni, hogy vannak akik ugyanezen mennek keresztül, hogy ez nem egy szürreális film ami annyira más mint bármi amit addig ismertem hanem a kőkemény valóság és ezen más nők is ugyanúgy mint én átmennek. Mikor elkezdődött a hozzátáplálás elhagyhattam az éjszakai mellszívásokat. Azonban elkezdtem heti egy napot dolgozni, így a munkahelyemen kellett megtanulnom a mellszívást.
Nagyon sok országban ez elfogadott és bevett gyakorlat, itthon azonban elég ritka. Beszélni róla, hogy kell és igenis az előjegyzésben hagyjanak rá időt egy középkorú férfi főnökkel picit kellemetlen. Kellemetlen mert érzem, hogy zavarba hozom ezzel őket (akár a nőket is). Nem azt erősítik bennem, hogy milyen jó szoptatod a kisbabádat!
Így kifejezetten jó látni és olvasni, hogy nők egy láthatatlan de mégis a fényképeken és tapasztalatokon keresztül látható és támogató közösséget alakítanak ki. Az itthoni kultúra, hagyomány (legyen az bármi) szereti elizolálni a gyermekágyas majd csecsemőt otthon gondozó nőket.
Gondoljatok bele, egy pici baba szükség szerint szoptatva is három óránként szopizni szeretne (vagy sűrűbben), hisz számára ez nem csak az élelemről szól. Hanem a megnyugvást, a szeretetett, az alvást és sokszor az egész mindenséget jelenti nekik. Most komolyan csak annyi időre hagyhatnám el a lakásom ami két szopizás között eltelik? Azért az piszok kemény szervezés és izoláció. Ha már vannak anyák, akik erre fittyet hányva zsizsegnek miért ne mutassák meg? Miért kellene szégyelnünk, hogy szoptatjuk a kisbabánkat? Természetesen megfelelő diszkrécióval. Én mindig letakarva szoptattam a strandon, az autóban, barátoknál elvonulva. Kivéve ha csak női társaság volt és senkit nem zavart.
Nekem rengeteg erőt adott az, hogy láttam a fent említett celebet egy new york-i kávézóban szoptatni a kisbabáját miközben kávézott, hogy taxi hátsó ülésén kézi mellszívóval szívta a cicijét....hogy a kommentekben hétköznapi nők raktak fel képeket ahogy az autóban leszívják a mellüket. Hisz a túlfeszülés, a tejcsorgás nem jelentkezik be előre. Hányszor volt, hogy éreztem belövell a mellem és már ázott is át mindenem. Elmondhatatlanul furcsa szituáció és elmondhatatlanul sokat jelent a tudat, hogy vannak nők akik vállalva ugyanezen mennek keresztül. Vagy ha már negatív véleményt formálunk, osszuk meg azzal a több millió nővel, akik ebben élnek miért is ízléstelen amit csinálnak minden nap hónapokon, akár éveken keresztül!
Kép: pixels.com
