Szörnyű két napon vagyok túl. Már nő a pocakom és határozottan terhesnek nézek ki. Eljött az idő, hogy ismételt vérvételen vegyek részt. Talán még nem meséltem róla, mennyire ódzkodom a tűktől. Igen tudom, ezt vicces egy orvostól hallani. Azzal semmi bajom nincs, ha nekem kell vért vennem, vénás injekciót beadni vagy branult szúrnom. Rendszeresen operálok is, vágok, szúrok stb. nem zavar. Amint mindezt valaki velem tenné, inamba száll a bátorságom. Szerencsémre nagyon jó vénáim vannak mindkét karomon. Nem vagyok ájulós, tehát semmi fizikai dologról nincs szó. Ahogy ezt általában a nővéreknek elmagyarázom ‘hisztis picsa vagyok’. Komolyra fordítva a szót, nagy megnyugvást jelent számomra ha ventillálhatok előtte és közben is. Erre minden nővért felkészítek, aki arra vállalkozik, hogy tőlem vért vesz. A cukorterhelésem, vagy orvosi kifejezéssel OGTT vizsgálatom ideje érkezett el, ami ugye két egymást követő vérvételből áll. Ilyet még előtte sosem kellett csinálnom, hogy kétszer is megszúrjanak pár órán belül. Szóval komoly rákészülést és hosszadalmas tervezést igényelt részemről. 

Egy átlagos, egészséges terhesség esetén az OGTT a 24-25. héten történik. Ez alól lehetnek kivételek, akiknél előrehozott cukorterhelésre van szükség. Ilyen eset lehet, ha a terhesnek ismert inzulin rezisztenciája van vagy terhelő szülészeti- esetlegesen családi anamnézise van. Azaz korábbi terhességek során kialakult terhességi cukorbetegség, a terhesség előtt túlsúlyos volt és/vagy a családban ismert 2-es típusú cukorbetegség van. Ilyen esetekben minden alkalommal a kezelőorvossal történt konzultáció alapján döntenek az előrehozott cukorterhelés mellett. Abban az esetben, ha valakinek a terhességet megelőzően diagnosztizált diabetes mellitusa (cukorbetegség több fajtája ismert) van, a terhesség vállalása előtt mindenképpen konzultálnia kell diabetológussal, aki gondozza ezt a krónikus betegséget és beállítja a terápiát. Ilyen esetekben a diabetológus szakorvos együtt kíséri végig a terhességet a szülész-nőgyógyásszal. 

Előrehozott OGTT-t én a 16-17. héten szoktam kérni a pácienseimnek. A meddőségkezelések kapcsán főleg inzulin rezisztens és/vagy polycystás ovarium szindrómás pácienseim járnak ilyen cipőben. A legújabb ajánlások alapján azokkal, akik a terhesség előtt gyógyszeres terápiára szorultak, ezt egészen a korai cukorterhelés időpontjáig szedetem. 

Saját cukorterhelésem normál protokoll szerint közelgett. Ez idáig egyetlen egy vérvételem volt a terhesség alatt, azt is a másik klinikán vetettem le. Ezt a vizsgálatot a meddőségi központba terveztem egy kedves nővérrel. Reggel kómásan felébredve jóízűen húztam le a napi kávémat. Jókedvem egészen addig tartott, amíg rájöttem, hogy ezzel elcsesztem az aznapra tervezett cukorterhelésem. Teljes kétségbeesésben írtam az asszisztenseknek, hogy mit tettem. Jött is a válasz, hogy ‘….és pont az orvos…’ Hehe, legalább nyertem egy kis haladékot. Újratervezés következett, a következő időpont egy munkanapomra esett (tehát a két vérvétel között én dolgoztam) és délutánra még a fogorvoshoz is volt időpontom kezelésre. Terhesség alatt kötelező fogászati ellenőrzésen egy fogammal megbuktam, amit be kellett tömni. Ami még egy injekciót jelentett aznapra, méghozzá az ínyembe. Volt mire felkészülnöm…. Reggel kómásan, de ügyesen magamhoz tértem. Kávét sem ittam, és éhgyomorra voltam. Mivel ez a kedves asszisztensnő még nem vett tőlem vért, elkezdtem alkudozni vele a körülményekről. Fontos, hogy alátámassza a könyököm, hogy ne hajlítsam be…ez egy komoly gyermekkori vérvételem traumájából maradt meg. Akkor ugyanis az állami sztk-ban dolgozó, nem túl sokat kommunikáló és kifejezetten undok nővér egy szó nélkül szúrt meg, majd elfordult kémcsőért és mire visszanézett, elkezdett velem kiabálni, hogy ‘…na most nézze meg mit csinált! Megmozdította a karját és átszúrta a tű a vénáját.’ Természetesen a felszólításra odanéztem és egy hatalmas kialakulóban lévő puklit láttam a könyökhajlatomban. 

Miután ezt tisztáztuk, megkértem, hogy a bőr fertőtlenítését követően nyugodtan törölje le azt, mielőtt szúrna. Ez szintén egy sztk-s élményemből fakad. Ekkor már első éves rezidens voltam és alkalmassági vizsgálathoz kellett az általános labor. Gondoltam, nem használok protekciót, kivárom a sorom (ami 2 és fél óra volt). Bekerülve futószalagon mentek a dolgok…leül, kezet kinyújt, lefúj, majd megszúr…..és akkor szisszentem fel a csípő fájdalomtól. Nyersen közölte velem a nővér, hogy az újabb ajánlás alapján nem kell letörölni a bőrfertőtlenítőt szúrás előtt. Majd hozzátette: másnak is szokott csípni. 

Ezt követően megkértem kedves asszisztensnőmet, hogy amikor a csöveket cseréli a harangon, fogja azt stabilan, hogy a tű ne mozogjon a vénámban. Hősiesen állta a kéréseimet. Közben aranyosan megkérdezte jól csinálja-e. Majd a végén mondtam, hogy ne nyomja rá azonnal a törlést, amikor húzza ki a tűt, mert akkor végig karcolja a vénafalat és fájni fog. Itt azért már megjegyezte, hogy nem kezdő. De mindegy is volt, mert én túl voltam az első vérvételen és hihetetlenül megkönnyebbültem. Megcsinálta nekem a ‘cukros lötyit’ (komolyabb nevén 75 g cukor oldat), aranyosan rakott bele citromlevet is, és amíg ittam érdeklődött, hogy nem vagyok-e rosszul, nem nagyon édes-e. Nem tudom, közületek hányan ittak már ilyet, én életemben először. Pácienseimtől rosszakat hallottam róla. Engem gyermekkorom limonádéjára emlékeztetett és mivel irtó éhes voltam már, lehúztam egyben és nagyon jól esett. Ezen kifeküdt mindkét asszisztensnő. Elkezdtem dolgozni és örültem, hogy túl vagyok rajta. Majd két óra múlva a másik karomat is megszúrta, hasonló aggodalmaim közepette. Itt már csak egy kémcső vért vettek tőlem, így határozottan rövidebb volt a procedúra…én is kezelhetőbb voltam. 

Rendelésem befejeztével várt a fogorvos, akitől szintén be vagyok tojva. ‘Ti, nők szülitek a gyerekeket és a fogorvostól féltek’ - hangzott a velős válasz mikor megjegyeztem az arab származású fogorvosnak, hogy félek. Aznap az ínyembe is kaptam injekciót, picit letörve és fáradtan estem haza. Meséltem is a férjemnek, hogy jövő héttől egy boxolóval alszik majd együtt, mert éjszakai fogsorvédőt kapok a fogcsikorgatásom ellen (és főleg, hogy ne törjem le a fogaimat álmomban). 

Másnap fáradtan érkeztem a másik magánklinikára rendelni, eseménytelen napnak ígérkezett, amikor is egy kedves fiatal páciens érkezett, aki kisterhes ultrahangra jött hozzám másodjára. Nagyon elszomorított, ahogy gömbölyödő pocakkal ott álltam és kimondtam azokat a lesújtó szavakat, elmagyaráztam mi is a missed abortion és milyen opciói vannak. Miután elment, pár percig csak mereven magam elé tudtam bámulni és töprengeni. Meddőségben eltöltött munkám során többször töprengtem azon (főleg futás közben) hogy vajon a természet (Isten, karma…ki miben hisz) miért méri ránk ezeket a csapásokat? Orvosként sok mindenben tudok segíteni, azonban nagyon sok mindenben nem. Folyamatosan arra törekszem, hogy képezzem magam, a legújabb kutatásokat, publikációkat kövessem és alkalmazzam. Ezen szomorú lecsengésű rendelés végén szembesülnöm kellett vele sokadjára, hogy itthon ha picit is hasonlóan gondolkozik valaki, az árral szemben úszik. Különcnek titulálják, vagy ami rosszabb és mostanában hallottam ‘Neked külföldön kellene élned, itthon nem így gondolkoznak.’ Nem szeretek árral szemben úszni, nem illik a személyiségemhez. Viszont azért lettem orvos, hogy segítsek és a tudásomat folyamatosan fejlesszem. Amikor új vizsgálati technikát akar az ember bevezetni, úgy érzi, árral szemben úszik picit, nagy az ellenállás a magyar ‘szokásjog alapján’ begyepesedett orvoslásban. Arányaiban kevés orvos jár konferenciákra, nemzetköziekre meg annál is kevesebben. Sajnos kevesen beszélnek nyelveket ahhoz, hogy komoly szakmai kérdésekben vitákat és előadásokat hallgassanak vagy azokban aktívan részt vegyenek. Ez a szakszemélyzet (értsd: ápolók, nővérek, szülésznők stb.) körében még rosszabb. Igen másnap arra készültem, hogy a meddőségben egy viszonylag új eljárásnak számító vizsgálatot, az ERA tesztet elvégezzek egy páciensen. Ez sajnos komolyabb gyakorlati akadályokba látszott ütközni.

Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára!

Ilyen hangulatban és gondolatokkal szálltam fel kalandvágyból a villamosra rendelésem után, ahol is két fiatal lány ült az ajtó mellett két oldalt, mögöttük egy idős hölgy. Az idős asszony azonnal fel akart állni, hogy átadja nekem a helyet. Megköszöntem és mondtam, hogy maradjon nyugodtan ülve. Ekkor ő kérdőn nézett a két fiatal lány irányába, akik közönyösen fordultak el….és maradtak ülve, én pedig álltam mellettük. Mondtam, hogy szörnyű napom volt.