A 30. hét környékén kezdődött. Vidéken voltam konferencián és nem tudom, hogy az egész napos üldögélés vagy a tény, hogy nem a saját ágyamban aludtam de az elkezdődött derékfájásom napközben is állandósult. Ezzel komoly problémát és kellemetlenséget okozva nekem. Éjszaka a pihenés picit segített, de nem múlt el. Tudom, hogy ez a terhesség előrehaladásával előfordulhat, a súlypont megváltozásával a lumbális gerincre egyre nagyobb terheslés hárul. Ez a törzsizmok gyenegsége mellett komoly fájdalmakat okozhat. Úgy döntöttem nem szeretném ezt elfogadni és valamit ki kell találnom. Így a teljes munkaidős állásom mellett úgy döntöttem elkezdek gyorsgyalogolni. Korábban sosem csináltam ilyet mert én futni jártam. Ebből kifolyólag futó alkalmazásom van a telefonomon. Sokat futottam a Margit szigeten és a Feneketlen tónál. Úgy döntöttem a Margit szigeti futópályán jobban feltalálom magam így ott kezdek. Mivel gyorsgyaloglásra készültem, nem pedig futásra így mini kiskutyámat is magammal vittem. Gondoltam legrosszabb ami történhet, hogy nem bírom, megunom és kiállunk egy jót sétálni. Orvosként tudtam, hogy terhességemben semmi probléma nem áll fenn, ami kizárná a kardio jellegű sportolást. A pulzusom figyelése mellett teljes biztonsággal vágtam bele. 

Nagyon fontos, hogy terhesként, bármely sportolás előtt a terhességet gondozó szülész-nőgyógyászunkat kérdezzük meg a terveinkről!

Én busszal érkeztem a kiskutyámmal a szigetre és közvetlen a futópálya mellett szálltam le. Picit bizonytalanul kezdtem meg az ismert mozdulatokat a bemelegítéshez. Majd elindítva a futó alkalmazásomat a telefonomon megkezdtem a gyorsgyaloglást a kiskutyámmal. Picit feszélyezve éreztem magam de kitartóan mentünk. Nagyon szép idő volt, a sziget budai oldalán így délután a nap lemenőben gyönyörű volt. A Dunán megcsillanó napfények játszottak, a vizen kajakosok edzettek. A messzi távolból hallani lehetett a lüktető nagyváros zaját. Mégis friss levegőn sportoltam. Minding is szerettem futni az összes nehézségével, unalmas pillanataival és a hozzá szükséges kitartással. Minding is olyan volt számomra a futás mint az élet. Az ember kitűz egy célt maga elé és hatalmas elszátsággal belevág. Majd ahogy halad előre a cél irányába vannak pillanatok, amikor elfásul majd elfárad. Nehézségek hatására megfordul a fejébe, hogy feladja hisz az könnyű lenne. Amúgy is már tett eleget a cél érdekében, tehát azt már nem lehet ráfogni, hogy nem próbálta meg. Ezeken átlendülve tovább halad és újra egyre könnyebb lesz. A bevett mozdulatok viszik előre és egyre közelebbinek tűnik a cél. Számomra mindezt jelentette a futás. Most ezek az érzések kezdtek visszajönni. Közben a gondolataim letisztultak, a kérdések, feszültségek amik a munkámmal kapcsolatban felgyülemlettek egyre jobban körvonalazódtak. A kilóméterek elkezdtek fogyni és az applikáció közölte velem, hogy már 2 kilóméternél tartok. A kis pocaklakóm elszundikált és teljes nyugalomban élvezte a ringatást. A pulzusom megfelelő volt, elkezdtem izzadni és éreztem hogy a lábaim csak vittek előre. A tempó, amit diktáltam nem volt rossz, így mentem tovább. Első próbálkozásra 3 km-nél álltam meg és abban a pillanatban elöntött az elégedettség. Az érzés, hogy megcsináltam. Kellemesen elfáradtam és feldobódtam. Fontos, hogy nyújtással zárjuk a sportolást, ezt én sem hagytam ki. Pocakkal furcsább volt, de a megszokott mozdulatokkal szépen nyújtottam régen használt izmaimat. Aznap éjszaka megszünt a derékfájásom, sőt éjszaka a csípőmre egyre inkább nehezedő súly hatására sem volt fájdalmam. Ami váratlan és meglepő volt számomra az a másnap délután-estére kialakult izomláz. Ez a pocakomban jelentkezett valaimint a hátamban a lapockáim között. Meglepő és picit mulatságos is nagy pocakkal az izomláz, de nem pánikoltam miatta. Újabb gyorsgyaloglást terveztem és két nap múlva már ott voltam a páyán újra. Ezt követően már nem volt izomlázam és a derékfájásom teljesen megszünt. 

Azóta heti 2-3x járok a kiskutyámmal a futópályára. Eddig semmi diszkrimináció nem ért a futók részéről. Megdöbbent arcokat, amikor meglátják a pocakomat annál többet láttam. Pácineseim érdeklődő kérdéseire is el szoktam mesélni, hogy gyalogolni járok 3-4 kilómétereket ami szintén általános érthetetlenséget vált ki. Szépen el szoktam mondani, hogy igen biztonságos, hogy igen nagy pocakkal lehet mozogni. Mint ahogy dolgozni is a 37. hétig fogok (már nagyon itt van a küszöbön) és ez teljesen biztonságos. Sőt az én véleményem szerint a terhességre, a hangulatra és  a nehezebb fizikai változásokra is nagyon pozitív hatással van. Szóval aktív terhességre fel!

….és ha látjátok a Margit szigeten a kis gömböcöt gyalogolni egy pici kutyussal csatlakozzatok nyugodtan!