Azzal kezdeném, hogy szülész-nőgyógyász és meddőségi specialistaként én saját döntésből nem végzek terhességmegszakítást. Műszeres befejezést azonban csinálok, ami technikailag ugyanaz a beavatkozás azonban más javallatra végezzük, ilyen például a missed abortion vagy az inkomplett vetélés.  

Amíg nem lettem szakorvos addig ilyen döntést nem hozhattam. A képzésemért felelős intézmény erről úgy nyilatkozik, hogy szakmai képzés része és csak szakorvosként hozhat bárki olyan döntést, hogy nem végez terhességmegszakítást. Ebből kifolyólag amikor osztályos orvosként arra az osztályra voltam beosztva, ahol ezeket a beavatkozásokat végeztük én is megcsináltam. DE sohasem ítélkeztem. Úgy gondolom senkinek nincs joga ítélkezni azon nők felett akik ezt az igenis nehéz döntést meghozzák és keresztülmennek a műtéten. Mert Magyarországon törvényileg a gyógyszeres abortusz nem engedélyezett, csakis rövid altatásban végzett nőgyógyászati hüvelyi kisműtét, amely során kiürítjük a méh üregét. 

Azokban az években sok nővel találkoztam a legkülönbözőbb családi háttérrel rendelkeztek, eltérő életkorúak voltak és más más társadalmi osztályból jöttek. Volt köztük főiskolai/egyetemi hallgató friss kapcsolatban. Sokan óvszer használati hiba miatt lettek terhesek, de előfordult hogy fogamzásgátló tabletta mellett (valószínűleg szedési hiba mellett). Volt harmincas állandóan dolgozó nő, aki ciklusnap számolás alapján gondolta nem eshet teherbe. Vagy harmincas évei végén járó két- háromgyermekes családanya, aki megszakított közösülést tekintette a megfelelő fogamzásgátló módszernek. Vagy olyan családanya, aki méhen belüli eszköz (spirál) mellett lett terhes. Sajnos olyan roma asszony is, aki sokadik terheségmegszakítására érkezett mert szerinte ez egy módja a fogamzásgátlásnak. Ami azonban közös volt bennük az, hogy amikor a szemükbe néztem ott szégyenérzetet, félelmet és egyedüllétet láttam. Nagyon sokuk egyedül érkezett a beavatkozásra vagy a kórházi bentfekvése alatt maradt egyedül. Sokuk érezte úgy, hogy magyarázkodni kell nekem is a felvétel alatt. Biztosítottam őket arról, hogy nekem már nem kell. Próbáltam a jövőbeni fogamzásgátlásról felvilágosítani őket és megfelelő, megbízható módszert keresni számukra.

Ezen a ponton érdemes megemlíteni vagy inkább megkérdezni, hogy azok akik közösségi oldalukon tiltakoznak az Észak Ír szabályzás megváltozása miatt vajon ismerik-e a magyar jogi szabályzást a terhesség megszakításával kapcsolatban?!

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99200079.tv#lbj6id61fd

A törvény kimondja, hogy a terhesség a 12. terhességi hétig az alábbi 4 okból szakítható meg:

 - amennyiben az az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyezteti,

- a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos folgyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved,

- a terhesség bűncselekmény következménye,

- az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén. ( “Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.” )

A terhesség 18. hétig megszakítható ugyanezen okokból amennyiben a terhesség megállapítása az állapotos nőnek fel nem róható egészségi okból vagy orvosi tévedés miatt elhúzódik. Vagy a terhes korlátozottan cselekvőképes illetve cselekvőképtelen.

A terhesség a 20. hetéig - a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig - szakítható meg, ha a magzat genetikai és/vagy teratológiai ártalmának (mindazok a hatások, amelyek veleszületett fejlődési rendellenességet okoznak a magzatnál, pl.: az anya betegségei, külső ártalmak - sugárzás-, vegyszerek, gyógyszerek, magzatot károsító fertőzések) valószínűsége az 50%-ot eléri.

Ide tartoznak a középidős terhességmegszakítások. Amikor a kötelező terhesgondozás során szűrünk ki eltéréseket, amik a magzat genetikai eltérését vagy környezeti károsító hatást feltételez. Viszonylag gyakori példa erre amikor a 12 hetes genetikai ultrahangon felmerül a magzat kromoszóma rendellenessége pl. Down szindróma. Ennek igazolására az esetek túlnyomó részében magzatvíz mintavételt ajánlanak fel, ami a 16-17. terhességi hét előtt nem végezhető el. Az egészsésügyi intézmény kapacitása alapján kap a diagnosztikus eljárásra időpontot a terhes. A geentikai labor leterheltsége alapján 2-3 hét az eredmény kiadása. Így a diagnózis a 20. hét utánra csúszhat át. Ebben az esetben ha a pár úgy dönt, hogy Down szindrómás magzatukat nem kívánják megtartani a terhességet a 24. hétig be lehet fejezni. (ez egy gyakorlati példa, de más okból is végzünk középidős terhességmegszakítást, a legmagasabb ellátási szinttel rendelkező központokban ez nem ritka szituáció).

A magyar szabályzás továbbá kimondja, hogy, a terhesség az időtartamától függetlenül szakítható meg,

a) az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok miatt, illetve

b) a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség fennállása esetén.

Mikor Nyugat-Európában dolgoztam ösztöndíjjal a világ különböző területeiről érkeztek fellowk, mint én. Sokukkal nagyon jó kapcsolatom alakult ki és mint kezdő szakemberek a tudásvágytól hajtva nagyon sok szakmai kérdést átbeszéltünk. Egy Chile-ei fiú mesélt a náluk hatályban lévő abortusz törvényről. Ő és felesége is nagy családból származtak és hithű katolikusok voltak. Chilében az egyik legszigorúbb törvényi szabályzás van hatályban a magzati élet védelméről. Gyakorlatilag semmilyen indokkal nem szakítható meg terhesség. Sem erőszakból fogant magzat, sem a magzat bármilyen nemű genetikai vagy fejlődési rendellenessége esetén sem. Sőt azok a nők akiken az egészségügyi személyzet felfedezi azokat a tüneteket, hogy vetélést elősegítő módszert, eljárást, gyógyszert vettek illegálisan igénybe azok büntetőjogi felelősségre vonhatók. Hasonló az Észak-Írországban a szavazás előtt hatályban lévő törvényhez.

Tudjátok mit látott az én kollegám? Szeptikus abortusz utáni állapotokat. Olyan állapot ez, amit egy zug garázsban, altatás nélkül, nem steril eszközökkel végzett terhességmegszakítás utáni fertőzés okoz. Olyan állapot, amit Magyarországon évtizedek óta nem lehet látni. Olyan nagy terhes nőket, akik az interneten rendelt gyógyszerrel a saját egészségüket kockáztatva próbáltak véget vetni a terhességüknek, kockáztatva mind az egészségkárosodást, mind pedig a büntetést.

Sose felejtsük, hogy az éremnek két oldala van….hogy ezek a szituációk csak azok fejében feketék vagy fehérek, akiknek nem a saját testükkel kapcsolatban kell ezeket a súlyos döntéseket meghozni. Azt se felejtsük, hogy ítélkezni a legkönnyebb a meleg szobából úgy, hogy ennek a skarlát betűnek sosem éreztük az égető nyomát a bőrünkön vagy az egészségünkön.

És akkor azokról a nőkről nem is beszéltem, akik velem szemben ülnek a konzultáción és gyermeket szeretnének, és anamnézisükben szerepel terhességmegszakítás. Számtalan történet létezik, nem ismerhetjük mindet, nem is kell! Ítélkezni viszont nagyon veszélyes dolog. Én ebben a problémakörben nem is ezt tartom a megfelelő iránynak. 

A prevenció és az egészségügyi felvilágosítás ennél sokkal többet ér. Tapasztalatom alapján kevés nő van tisztában a saját testével, a saját menstruációs ciklusával és azzal a ténnyel melyik fázisban mi történik és mikor van a legnagyobb valószínűsége a teherbe esésnek. Az elérhető fogamzásgátló módszereket sem ismerik valamint rengeteg előítélettel rendelkeznek teljesen biztonságos módszerekkel kapcsolatban. 

Sokszor ezért az egészségügyi rendszer is hibás, hisz az orvosoknak “nincs ideje” (hogy ezzel a ma nagyon trendi kifogással éljek) arra, hogy megfelelően elmagyarázzanak mindent a pácienseknek. Arra sincs, hogy személyre szabottan, az adott páciens igényeinek megfelelő készítményt vagy módszert együtt válasszák ki. Esetlegesen az alkalmazási nehézségekre vagy hibalehetőségekre felhívja a figyelmet. 

Én örülük, amikor ugyan nagyon fiatal lányok ülnek velem szemben az anyukájukkal, de ott vannak. Ott vannak és ketten együtt tudatosan kérdeznek és készülnek a fogamzásgátlásra mert az a fiatal lány megosztotta az édesanyjával, hogy megkezdte a szexuális életet. Igyekszem minden kérdésükre válaszolni és minden lehetőséget bemutatni ezen a téren. 

Ezen írásommal szerettem volna egy másik perspektívát bemutatni. Belekukkantani abba, amikor szakemberként látja ezt a szituációt valaki a majdnem teljes valójával, mindenféle előítélet nélkül. Amikor a mindennapok fásultsága mellett, ebben a rohanó világban a szakember igenis próbál segíteni és empatikusan hozzállni a helyzethez. Valamint a jövőre is gondol a páciens érdekében. Sose tudhatjuk, hogy egy megértő szó, egy segítő kéz vagy ezek elmaradása milyen következményekkel járhat egy nő életében. 

https://www.bbc.com/news/topics/cpzpdg1r0p5t/abortion-in-northern-ireland