“Nagyon sajnálom, én nem látok szívműködést.” - életem egyik legnehezebb mondata, amit sajnos már számos alkalommal ki kellett mondanom. Sosem könnyű. A párok teljesen eltérő várakozásokkal és tudással jönnek a kisterhes ultrahangokra. Vannak, akik teljesen felkészülve érkeznek azzal kapcsolatban, hogy mit kell majd látnunk. Sokan lelkesek, hogy újra láthatják a kis pacájukat nőni. Mások pedig azt kérdezik videózhatják-e az ultrahangot. Sokan gondolják, főleg a 10. hét körüli ultrahangon, hogy már megtörtént a terhesség megállapítása, korábban volt szívműködés, nincs semmi panasz és most is minden rendben lesz. Nagyon sokszor, korcsoporttól függően inkább így van. Amikor viszont nem, az esetek nagy részében teljesen felkészületlenül éri a párt. Legyen itt szó az általános rendelésemről vagy a termékenységi központban látott páciensekről.
Ezen a ponton szeretnék visszautalni első írásomra, amiben a vetélések különböző formáiról beszéltem, azok tüneteiről és lehetséges okairól.
A járóbeteg ellátás keretein belül legtöbbször missed abortion-nel találkozom. Ilyenkor a pete elhalását követően a terhesség kilökődése nem kezdődik meg. Tünetszegény vagy egyáltalán nem jár panasszal. Ügyeletekben többször fordul elő az úgynevezett inkomplett vetélés is, amikor kifejezettebb panaszok vannak, erős alhasi görcsölés bővebb vérzés hüvely felől. Ilyenkor bimanuális vizsgálat során nyitott méhszáj tapintható. Természetesen ultrahangvizsgálat mindkét esetben történik. A diagnózis felállítását követően az orvos kommunikációja kiemelten fontos, valamint az, hogy mitévők legyünk. Én szeretem a pácienseimet egyenrangú partnerként tekinteni, akik teljes körű felvilágosítást követően átgondolt döntést tudnak hozni a kezelést illetően.
A poszt kezdőmondata a missed abortion-ok alkalmával hangzik el tőlem. Nagyon sokféle reakciót láttam már. Terhességem kezdeti szakaszában átfutott a fejemen, én hogyan reagálnék. Számomra nagyon fontos volt, hogy minden ultrahangvizsgálatnál mellettem legyen a férjem. Ha bármi olyan hírt kapnánk, ami ennyire megterhelő lelki állapotba taszítana, legalább legyen ott és ketten, ha nem is azonnal, de belátható időn belül reális döntést hozzunk arról, mi történjen. Ugyanis missed abortion esetében a szervezet nem realizálja, hogy a pete elhalt és szabályos petezsák és petemellékrészek lehetnek láthatóak. Dönthetünk úgy, hogy adunk esélyt a saját testünknek és megvárjuk, hogy magától kilökődik az elhalt terhesség és kiürül a méh ürege. Természetesen teljes körű orvosi felvilágosítást követően, hogy ez milyen számunkra akár ijesztő, de alapjában véve az egészségünket nem veszélyeztető tünetekkel járhat. Ezalatt a bármikor megkezdődhető alhasi menstruációs jellegű görcsölést, majd vérzést értem. Ez akár napokig is eltarthat. Akár 5-7 napig tartó kevesebb, barnás vérezgetésbe mehet át. Ezt az opciót várakozásnak nevezzük. Rendszeres időközönként orvosi ellenőrzést igényel, a folyamat lezajlását követően pedig mindenképpen orvosi ellenőrzés(eke)t von maga után. Amikor elkezdtem dolgozni a klinikán rezidensként, nem tapasztaltam, hogy ilyen opciót ajánlanánk a betegeknek. Legalábbis tudatosan, elmagyarázva, döntésszerűen nem. A ma Magyarországon elérhető másik lehetőség a műtéti beavatkozás, egy rövid, altatásos kisműtét, amely során kiürítjük a méh üregét hüvely felől. Az esetek nagy többségében ilyenkor szövettani vizsgálatra is veszünk mintát, hogy esetleges kóros eltéréseket derítsünk fel. (ez azonban limitált jelentőségű és az embryo kromoszómális eltéréseiről nem ad felvilágosítást).
Ritkán, speciális esetekben alkalmazható itthon a gyógyszeres megszakítása a terhességnek. Ezekben az esetekben többféle gyógyszer használata jöhet szóba. Ilyen eset lehet az úgynevezett cervicalis terhesség. Az a speciális és ritka állapot, amikor a beágyazódás nem a méh üregében, hanem a méhnyakban vagy a belső méhszájban történik. Műtéti beavatkozás során ilyen esetben nagy mennyiségű, csillapíthatatlan vérzést kaphatunk. Valamint élhetünk ezzel a megoldással a méhen kívüli terhességek egy ritka formája esetén, amikor a petevezeték kezdeti szakaszán, a méhtestben indul meg a beágyazódás. Ilyen esetben a műtét technikailag nehezen kivitelezhető és nagy a kockázata az uralhatatlan vérzésnek. Általánosságban vetélés befejezésére vagy terhesség megszakításra gyógyszeres terápia hazánkban nem alkalmazható. Több európai országban is elérhető a gyógyszeres terhesség megszakítás vagy vetélés befejezés, illetve gyógyszeres és műtéti terápia kombinációja.
Számtalan tudományos cikket olvastam kb. 2003-tól publikálva, ahol ezen három lehetőséget hasonlították össze különböző szempontok alapján. A korábbi években főleg szakmai szempontok alapján kerültek összehasonlításra, mint a sikerességi arányuk (milyen sikerességgel üríti ki teljesen a módszer a méh üregét), az utóvérzések aránya, az adott módszer esetén szükségessé vált sürgősségi kisműtétek aránya, a következtében fellépő nőgyógyászati fertőzések aránya. Születtek olyan tanulmányok, amelyekben kettő, három vagy akár több módszert (a fentiek kombinációját) hasonlítottak össze. Megtalálhatók olyan publikációk is, amelyek a módszereket a páciens megelégedettség vagy az egészségügyben ráfordított költség és hatékonyság (cost and effectivness) alapján hasonlították össze.
Összességében azt kell mondanom, hogy Magyarországon továbbra is a műtéti beavatkozás vagy műszeres befejezés az elsőként választott módszer, főleg az egészségügyi szakszemélyzet által. Azonban munkám során találkoztam több olyan pácienssel, aki korábbi vetélése kapcsán elmesélte, hogy orvosa felajánlotta a várakozást a megfelelő felvilágosítás mellett. Általános és szubjektív tapasztalatom szerint ezekből a történetekben a páciensek nagy aránya másfél-két héten belül átesett a spontán vetélésen, amit aztán ultrahanggal ellenőriztek. Ők nagyon hálásak voltak orvasaiknak a lehetőségért.
A szakmai cikkek szintén igazolják, hogy 80% feletti a várakozásos módszer sikeressége, amennyiben végpontnak a méh kiürülését vesszük. A teljes körű felvilágosításba beletartozik, hogy előfordulhat, hogy a páciens a tüneteket rosszul éli meg és sürgősséggel egészségügyi intézményt keres fel – ilyen esetekben elvégzik a műtéti beavatkozást, a műszeres befejezést. Vajon az olvasóim között hányan vannak, akik ezen lehetőségekről teljes körű felvilágosítást kaptak?
Terhességem első trimszterében több missed abortiont (vagy annak speciális formáját: az üres petezsákot) láttam, valamint műszeres befejezést végeztem. Piszok nehéz volt. A diagnózis felállítása és annak a bizonyos mondatnak a kimondása a legnehezebb. Ismertem kolleganőket, akik ilyen esetek után leellenőrizték a saját terhességüket hüvelyi ultrahangvizsgálattal. Erre én nem voltam képes, csak bízni tudtam abban, hogy ezt a természet által már eldöntött tényt kellő felkészültséggel és lelki stabilitással tudnám fogadni. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mióta hasi ultrahanggal látható, én is szoktam kukkolni a kisbabám)
Persze volt páciensem, akivel várakoztunk, akár két hetet is hogy magától meginduljon a vetélés. Amennyiben ez nem történt meg, elvégeztem a műtéti beavatkozást. Ezen a ponton orvosként a segítségnyújtásba kapaszkodtam, hogy már mást nem tehetünk. A meddőségben végzett munkám valamint személyes döntés alapján én nem végzek terhesség megszakítást.
