Itt ülök a Dalmát tengerparton egy picike apartman teraszán, és nézem a naplementét. Elszöktünk a férjemmel egy hosszú hétvégre, miután az egész nyarat végigdolgoztuk. Nagyon jól esik picit leereszteni. A barátnőm féltett, hogy ennyit vezetek terhesen… Nem is értettem az aggályait, hisz semmi bajom, csak egy új kis életet hordok a szívem alatt. Aki mellesleg végigaludta az egész utat, legalábbis nagy mocorgást nem csapott. 

Az utazás előtt kaptam meg a cukorterhelésem eredményét. Amennyire féltem attól, hogy rosszak lesznek az értékeim, annyira jók voltak. Nálatok is előfordult már, hogy minden ok nélkül így rástresszeltetek eredményekre? Lehet, csak a családi előzményeim miatt (időskori cukorbetegség fordul elő nálunk a családban). A lényeg, hogy minden rendben. Ami azonban fejbe vágott és nem számítottam rá, az a vérszegénység. Természetesen szülész-nőgyógyászként tudom, hogy nagyon sok esetben alakul ki vashiányos vérszegénység terhesség alatt, de nem gondoltam rá, hogy velem is megtörténhet. Így eléggé ledöbbentem és egy picit meg is ijedtem. Orvosként számtalan páciensemet nyugtattam meg, hogy minden rendben lesz, vaspótlással szépen helyrehozzuk és szülésre a legideálisabb állapotot teremtjük meg. 

Vérszegénységről vagy anaemiaról akkor beszélünk, amikor a sejtek és/vagy szövetek oxigén szükségletét a vér sejtes elemeiben, a vörösvérsejtekben található oxigént szállító molekulák (haemoglobinok) mennyiségi vagy minőségi eltérésük miatt nem tudják kielégíteni. Szóval a vörösvérsejtekben található egy molekula, amit haemoglobinnak nevezünk. A haemoglobin szerkezeti felépítésének része a vas, ami lehetővé teszi, hogy a tüdő kis ereiben oxigént kössön meg, azt a vérárammal a szövetekig jutassa és ott a sejtek számára leadja. Számos okból sérülhet ez a rendszer, az egyik a vashiány. Ami szintén számos okból kialakulhat az egyik ilyen a terhesség. Ebben az esetben a megnövekedett szükséglet okozza a hiányt. A kialakult és esetlegesen kezeletlen vérszegénység súlyos panaszokat okozhat, mint például fáradékonyság, fejfájás, szédülés vagy akár szívpanaszok. Súlyos esetben akár a magzat fejlődését is lelassíthatja. Ami még aggasztott, hogy, ha terhes nő manifeszt vérszegénységgel megy bele a természetes szülésbe vagy császármetszésbe, akkor a fellépő (akár normál mennyiségű) vérveszteség hatására ez az állapot súlyosbodhat és akár vénás vaspótlást vagy vértranszfúziót vonhat maga után. 

Próbáltam beazonosítani a panaszokat. Pár hete ugyan észrevettem, hogy fáradékony vagyok újra, de az esti kevés alvásnak és a puffadásnak tudtam be. Valamint feltűnt, hogy, ha sokat konzultálok és magyarázok a pácienseimnek, elfogy a levegőm.

Visszatérve az alvásra, főleg a rossz étkezési szokásaim miatt éjszakára felfúvódtam nagyon. Ez szintén hozzájárult a rossz alvásomhoz. Valamint két póz létezik, amiben aludni tudok: a jobb és bal oldalamon történő alvás. Az ébredések számából ítélve egy pózban körülbelül másfél-2 órát tudok aludni. Aztán jön a ‘költözés’, mely pár perces ceremónia, hogy a másik oldalamra tudjak fordulni. Ébredés után a párnát, ami az oldalam és a hasam alatt van, átrakom a másik oldalamra, átfordítom a pocakomat, majd a takarómat próbálom magamra húzni újra. Ekkor a lábamnál alvó kiskutyámat is arrébb kell raknom, mert általában nem férek el tőle (pedig csak 4 kiló). Vagy a férjem van útban. Ha annyira rosszul fekszik a kiskutya, akkor a férjemet kell felébresztenem, hogy tegye arrébb, mert én nem tudok felülni. Mikor minden megvan, még a fejem alatt kell a párnát eligazítani. Majd alhatok is tovább. Nektek is ennyire bonyolult a pocakkal való alvás? 

Hajnalra ezt bonyolítja, hogy a csípőízületeim is elzsibbadnak, vagy néha a derekam. Ekkor háton próbálok kinyújtózni, ez ilyen módosított háton alvás, mert a bébim szokott reklamálni a háton alvásért, pedig én imádok! Szóval a kispárnát valamelyik oldalról a hátam alá rakom, így kb. 45 fokban megdőlve fekszem a hátamon. Arra elég, hogy kinyújtsam a lábaimat és az előbb említett ízületek ellazuljanak. Gyermekem egyszer-egyszer a másik oldalra fordulásnál is reklamál, legalábbis én úgy élem meg a szokatlan és hirtelen ingerlékeny mozgásából. Ekkor muszáj simogatással megnyugtatnom, mert nem bírom egy oldalon tovább. Ez hajnalban addig fajulhat, hogy pár percre fel kell állnom az ágy mellett, és csípő billegtetéssel és körzéssel “bemelegíteni” az ízületeimet. Plusz minimum kétszer mosdóba is kijárok. Ezek után korán reggel fel kell kelnem és egész nap komoly orvosként viselkednem, és döntéseket hozni. Gondolhatjátok, hogy emiatt éreztem úgy, fáradékony vagyok és nem a vérszegénységre gondoltam. 

No, azért nem pánikoltam….Felírtam magamnak a vaskészítményt. Én személy szerint a Neo-ferro-folgammát részesítettem eddig előnyben a pácienseimnél. Így én is azt kezdtem el szedni, nem túl sokáig. Nagyon korán, kifejezett és kellemetlen székrekedést okozott. Székeléskor vért is tapasztaltam a kemény széklet miatt, így valami mást kellett kitalálnom. Mivel korában már egy drogéria bio várandós teájával kapcsolatban jó tapasztalataim voltak (erről is írtam) így megnéztem ott. Találtam egy folyékony vaspótló készítményt, amit gondoltam, kipróbálok. Emellett bio céklalevet vettem…. Hát, szörnyű íze van, mintha folyékony földet innék minden reggel és este. Valamint utánanéztem interneten, mely ételeknek magas a vastartalma. Így természetesebb módszerekkel próbálom a megfelelő mennyiségű vasat bevinni. Hmmm, nem könnyű az én életritmusommal. Először is, életemben nem vásároltam búzakorpát, a drogéria bio részlegén meg is beszéltük az eladóval, hogy nem túl bizalomgerjesztő a kinézete. Pontosan, mint a faforgács. Valamint beszereztem tökmagot, pisztáciát, szezámmag olajat. A puffadás és székrekedés miatt “kényszerítenem” kell magam, hogy 2-3 óránként egyek. Ez rám egyáltalán nem jellemző. Mindig valami keveset. Emellett a gyümölcs-, zöldségfélék bevitele is fontos. Hiába van nyár és szezonja rengeteg számomra imádott gyümölcsnek, nagyon nehéz őket beilleszteni a táplálkozásomba…. de ha nem akartam felfújt léggömb módjára forgolódni éjszakánként és zombiként dolgozni napközben, muszáj volt elkezdenem odafigyelnem. Szóval egy ideje hatalmas vászon szatyornyi kajával járok a különböző rendeléseimre, rendszerint alig fér be a kajám az amúgy is teli személyzeti hűtőbe, és próbálok pici kajaszüneteket beiktatni a rendelésembe. Kisebb nagyobb sikerrel. Olyan ételeket kezdtem enni, mint a görög joghurt gyümölccsel (ribizli, áfonya, eper) meghintve búzakorpával….igen, elveszi picit a fűrészpor ízét. Vagy teljes kiőrlésű zabpehely, laktózmentes tejjel és búzakorpával. Cukormentes étcsoki nasinak, plusz a kis magvaim. Minden főétel adagból az eddigi adagom 1/3-át (!) tudom komolyabb puffadás nélkül megenni. Eszem húsféléket, így a máj fogyasztása egyértelmű számomra. Próbálok kétnaponta főzni, grillezni bármit, csak legyen mit ennem ilyen sűrűn. Szerencsére a férjem is szeret főzni, így segít, mert egyedül nem menne. Próbálom úgy felfogni, hogy ez a baba születését követően is fontos lesz, mármint hogy jót és jókor együnk. Látom magam előtt, ahogy a férjem fogja a legtutibb bébi pépeket kitalálni a hozzátáplálás időszakában. 

Ezek mellett nagyon fontos a C-vitamin bevitel, mert segíti a vas felszívódását valamint csökkenti a felszívódást gátló táplálék-kiegészítők, mint a kalcium (amit szintén szednem kell) hatását. Ez pedig azt jelentette, hogy jobban oda kell figyelnem a táplálék-kiegészítőim szedésére. El kell ismernem, hogy eddig nem voltam túl következetes ezzel kapcsolatban. 

Amivel még próbálkozunk, picit kevesebb sikerrel az a sportolás. Így nyár lévén az úszást részesítettük előnyben. Természetesen terhesen csak és kizárólag kijelölt és megfelelően tisztán tartott úszómedencét választottunk. Nagyon vicces érzés volt az első alámerülés….ahogy lebegtem és megszűnt a pocak érzésem. Valószínűleg a babánk ugyanúgy lebegett az én lebegő pocakomban. Ezen mosolyogtam végig a 600 méter alatt, amit leúsztam vele az első alkalommal. Itt az Adrián is úsztunk már együtt, ebben a hihetetlen szép környezetben még különlegesebb volt vele a pocakomban úszni és itt ténylegesen lebegni picit. Sajnos terhesen limitáltak a lehetőségeim sportolás terén. Igen, természetesen gondoltam a kismama jógára, de ha őszinte akarok lenni, én terhesség előtt sem voltam egy szuszogós-jógázós típus. A biciklizést vagy futást inkább részesítettem előnyben. Kora tavasztól, késő őszig a városban mindig biciklivel mentem a rendeléseimre és rengeteget kirándultunk a férjemmel és a bicikli elején a kosárban a kiskutyával. Sokszor mentünk kerékpárral sportolni – míg én futottam, a férjem a kiskutyával kültéri edzőpályán tornázott. Meglepve és döbbenten realizáltam, hogy főleg a második trimesztertől nem javasolt a biciklizés, főleg az egyensúlyérzék felborulása miatt. Bizony, a szülész-nőgyógyász barátnőmtől is hallottam, hogy nyugodtan bicajozzak a városban. Nekem viszont nem városi kerékpárom van. A kiskutyával elöl a kosárban sokkal könnyebben tud kimozdítani az egyensúlyomból nem terhesen is, szóval ezt el kellett engednem. A futás, mivel a téli időszakban picit elhanyagoltam és így estem teherbe, nem volt opció ebben a 9 hónapban. De már nagyon készülök a szülés utáni időszakra, szeretnék babakocsival futni. Ha ezzel kapcsolatban valakinek van jó ötlete, tapasztalata vagy tud egy közösséget, ahova tudnék csatlakozni, azt nagy szeretettel várom. Amit szintén tervezünk a férjemmel jövő nyárra a kis jövevénnyel egy bicikli túrát a Garda-tónál. Természetesen sok információnak kell utánanéznem ezzel kapcsolatban, főleg a 6-9 hónapos babával való biztonságos tekerésnek, az ő elhelyezésének ülésben, vagy bicikli után akasztható biztonságos gyermek utánfutóban. Ezek tudtommal futóbabakocsivá is alakíthatók. Ha ezzel kapcsolatban van jó tanácsotok, azt is szívesen fogadom. Mert ugye, fontos, hogy ne csak a terhesség, de a szülés után is aktívak maradjunk és gyermekeinknek jó példát mutassunk. Gyermekeinkért is sportoljunk!