Így a 12. heti ultrahangvizsgálat után nyugalmas napok következtek. Elkezdtük megosztani másokkal is a nagy hírünket – először a család nagy részének, közeli barátoknak, majd megtörtént a közösségi oldalon is a nagy bejelentés. Izgalommal, csupa gratulációval, zavarral vegyes időszak ez. Hihetetlen új érzés egy ennyire meghatározó, de egyben intim titkot megosztani a nagyvilággal. Nekünk is picit esetlenül, de hatalmas szeretetben és izgatottságban telt.
Szerencsére a kisterhességi panaszaim nagy része a 13. hét végére teljesen megszűnt. Sajnos a számomra nagyon is zavaró tünet, a bővebb hüvelyfolyás, nagyon kitartóan ragaszkodott hozzám. Pedig annyira reménykedtem benne, hogy megszabadulok tőle. Változó intenzitással, de megmaradt. Voltak napok mikor igen bőnek tűnt, a meleg is beköszöntött, szóval egyes napokon egészen picikét elkezdtem aggódni, hogy ez már egy fertőzés jele lehet. Ehhez társult, hogy a sűrűbb vizelési ingert is szoknom kellett. Természetesen nem tudtam magamban elnyomni az orvost, így ekkor, még saját kezelőorvos hiányában én úgy döntöttem, hogy küldök tenyésztésre hüvelyváladékot és vizeletet is. Ebben egy asszisztensnő segítségét kértem, aki elég rátermettnek tűnt ahhoz, hogy magyarázás mellett levegye a mintámat. (Ha bárki pánikolna, ne tegye, ez egy egyszerű betörlés a hüvelybe egy speciális, vékony eszközzel.) Külföldön (és amúgy már hazánkban is) védőnők és szülésznők is vehetnek szűrővizsgálat jelleggel rákszűrésre mintát, akkor ezt miért ne tudnák?
Jelen ajánlások szerint, ha nincs kifejezett hüvelygyulladásra utaló panasza a terhesnek, nem kell tenyésztést szűrővizsgálat jelleggel elküldeni. Mivel nekem hüvelyfolyásos panaszaim nem voltak korábban, a magam megnyugtatása végett akartam a fertőzést kizárni. Panaszok esetén a mintavétel indokolt, és ha igazoltan gombás vagy bakteriális fertőzés igazolódik, azt akár kisterhességben is kezelni kell. Vannak biztonsággal alkalmazható, szájon át szedhető antibiotikumok terhesség alatt is. Ez alól kivétel a B csoportú streptococcus kolonizációja a hüvelyben. Jelen ajánlások alapján tünetmentes terheseknél elegendő a 36-38. héten szűrni kolonizációját a hüvelyben. Pozitív esetben sem kell külön terápia a terhesnek, csupán a vajúdás megindulásával intravénás antibiotikum (az esetek nagy részében penicillin típusú antibiotikum választandó első vonalban, gyógyszerérzékenységtől függően) adása indokolt. Ezzel megelőzendő az újszülött korai kezdetű megbetegedése (early onset disease), ami az esetek nagy többségében agyhártyagyulladás (meningitis), tüdőgyulladás (pneumonia) vagy szepszis formájában jelentkezhet. Amennyiben elektív (időpontra kiírt) császármetszés történik és a magzatburok nem repedt meg az i.v. antibiotikum adása mérlegelendő, általában adott szülészeti intézmény protokolljától függ. Az újszülöttnél történő preventív antibiotikum adás szintén az adott intézmény neonatológiai osztályának protokolljától függ. Rezidensként, amikor ügyeltem az egyetemi klinikán, rendszerint adtam antibiotikum terápia részeként i.m. injekciót újszülötteknek, mert a mi neonatológusainknak ez volt az előírt protokollja. Szegénykéim, nagyon utáltak, mikor megszúrtam a kis combjukat.
A vizelet tenyésztést szintén a saját aggályaim miatt kértem. Ugyan szűrésként a 10. terhességi héten volt vizelet üledék vizsgálatom, ahol normál tartományban volt a baktériumok száma a mintában, a sűrű vizelési ingerem és egyéb - valószínűleg beképzelt - kellemetlen érzés nem hagyott nyugodni.
Itt érdemes pár szót ejteni az aszimptomatikus bakteruriáról (vagy latinul asymptomaticus bacteruria), amiről akkor beszélünk, ha a leadott középsugár vizelet mintában baktérium mutatható ki, olyan mennyiségben, ami eltér a még normál értéktartománytól. Mivel aszimptomatikus állapotról beszélünk, ez azt jelenti mindez a húgyúti fertőzések tipikus panaszai (sürgető vizelési inger, fájdalmas, csípő érzés vizeletürítéskor, vagy kismedencei, esetleg deréktáji fájdalom és láz) nélkül van jelen. Ez a jelenség az egészséges, fertilis korú nők 1-5%-át érintheti, kezelést nem igényel. Terhes nők körében azonban 1,9-9,5%-ig terjedhet az előfordulása, és tüneteket okozó felszálló húgyúti fertőzésbe mehet át, például cystitisbe (húgyhólyag gyulladás) vagy felső húgyúti fertőzésbe, pyelonephritisbe (vesemedence gyulladás).
Mi is okozza ezt a jelenséget? A normálisan a végbélben megtalálható baktériumok szexuális együttlét során (ez nem szexuális úton terjedő un. STD!) vagy székletürítést követő tisztálkodás során bejutnak és kolonizálják a húgycsövet. Leggyakrabban egy E.Coli nevű bélbaktérium mutatható ki ilyenkor.
A kezeletlen aszimptomatikus bakteruria során kialakult felszálló húgyúti fertőzések terhesekben kedvezőtlen szülészeti kimenetelt okozhat, mint például az alacsony születési súly vagy koraszülés - annak sajnálatosan az összes koraszülöttet érintő szövődményével. Számomra is meglepő tény, de világszinten a WHO szerint a terhesek 45%-nál alakul ki pyelonephritis kezeletlen aszimptomatikus bakteruria talaján. Én klinika munkásságom során egyszer találkoztam egy igen súlyos esettel. Vidéki kisvárosból vettük át a terhest a harmadik trimeszter elején vese dialízisre. Előzményében kezeletlen aszimptomatikus bakteruria szerepelt, mely gyorsan felszálló fertőzéshez vezetett és pyelonephritist okozott. A kifejezett vesemedence gyulladás hatására a vesefunkció leállt és így a méreganyagokat kiszűrését a vérből, a vese pedig nem tudta elvégezni. Vizelet ürítés nem volt. Sem korábban, sem azóta nem láttam ilyen súlyos esetet. Szerencsére pár hét kezelést követően, ami a dialízis mellett vénás antibiotikum adását is jelentette, megtartott terhességgel haza adhattuk a kismamát, visszaállt vesefunkciókkal. A kezelés szövődményeként súlyos vérszegénység is kialakult, mely nem az általunk oly jól ismert vashiányos vérszegénység, hanem a vesedialízis szövődménye. Sajnos a korábban említett koraszülést tercier ellátási központban sokkal nagyobb számban láttam és vezettem le, mind felszálló húgyúti-, mind pedig hüvelyfertőzés következményeként.
A hazai gyakorlatban a vizelet üledék szűrést többször is elvégzik a terhesség alatt. Amennyiben ennek eredménye nagyobb mennyiségű baktériumot mutat ki a mintában, a vizeletet tenyésztésre küldjük, amennyiben itt is kórokozó baktérium mutatható ki magas csíraszámban, akkor a fenti diagnózis állítható fel, és javasolt antibiotikumos terápia megkezdése. Ebben az esetben is főleg penicillin vagy cephalosporin típusú antibiotikumokat részesítünk előnyben. Ezt követően kontroll tenyésztés elvégzése javasolt, majd negatív eredmény esetén a kezelőorvossal történő megbeszélés alapján rendszeres szűrés.
Vajon mit tudunk mi, áldott állapotban lévő nők tenni az aszimptomatikus bakteruria ellen? Igyunk sok folyadékot (víz), tartsuk be a megfelelő higiénés szabályokat (székletürítést követően wc papírral elölről hátra törlünk!), szexuális együttlét után rövid időn belül pisiljünk.
Természetesen, mint az esetek nagy többségében, az én tenyésztés eredményeim is negatív eredménnyel jöttek vissza. Azért megkönnyebbültem, és úgy döntöttem, egy kis időre felfüggesztem az aggódást. :)
